Előre is elnézésed kell kérnem a bizalmaskodó hangnemért, de ha az elektronikus zenék ismerőjeként, illetve eziránt érdeklődőként olvasod ezt a témát, akkor bennfentesként, egy, a mostani időkig nyúló utazáson fogsz részt venni a cikk olvasása közben, és mint barátot üdvözölhetünk.

Ahhoz, hogy ez elektronikus zenék történetét és a kezdeteket megértsük, óhatatlanul is szükségünk van a zenékben való széles látókörre, és nem választhatjuk el ezt a zenei irányzatot, életérzést más zenéktől, de legfőképpen, az ÉLŐ hangszeres zenétől. Maga az elektronikus zene, mint fogalom, annyiban tér el az élő zenétől, hogy az élő zenében, a zene üteme a zenészek emberi és fizikai pontosságától függ, ami a gyakorlással függ össze. Az elektronikus zene, a számítástechnika és az elektronikus jelenségek valamint egyes fizikai jelenségek találékony (újra) felhasználásával és fejlesztésével, egy egyszerű fegyverténnyel bír: nevezetesen az állandó kontinuitással, azaz a pontos ismétlődéssel. És hogy ez miért fontos, és miért került egy lecsóba való belecsapással ezen írás elejére?

Nos, a válasz egyszerű, és mégsem az, mert egy másik elkanyarodást is meg kell tennünk, egy homlokegyenest másik irányba (sokak elsőre nem is gondolnák, milyen fontos is ez); egy kis történelmi idézgetés felé. Egészen az ősember és a modern kor felé haladó és kommunikáló ember kifejlődéséig kell visszamennünk, hogy az elektronikus zene alapjai és eredete megismerhető legyen. Az ember az egyik, a kevés fejlett gondolkodású lény közül ezen a bolygón, amely a hangokat és az ehhez kapcsolatos táncot mintegy eszközhasználatként, a kommunikációjának szerves részévé tette. Már a mai szemmel nézve oly egyértelmű és egyszerű barlangrajzok is megmutatták, majd a régészeti leletek is azt támasztották alá, hogy az Ember-ős, társas lényként, szinte minden hétköznapi tevékenységét „eltáncolta”, elzörögte, különböző eszközeivel a régi idők rituális összejövetelein (amelyek lehettek születés, vadászat, halál, betegség, szellemvilággal való érintkezés). Mintegy „szétkürtölte”, a tam-tam dobokkal magát ritmikusan ismétlődve, egy révült állapotba dobolta, érzéseit, benyomásait. Ez a most divatos sámán és varázsló világ felidézésével különös hasonlóságot mutat, mind az ősi törzsi táncokkal, mind a modern, elektronikus zenei összejövetelekkel. Különös az is, hogy a mai időkben létező őserdei, elszigetelt törzsek szinte semmit nem változva az akár több tízezer éves viselkedésektől, ugyanígy adják át a Zene és Hangok által életérzéseiket és benyomásaikat, élményeiket, a törzsi tűz körül. És hogy ez hogyan kapcsolódik az elektronikus zenéhez? Nézeteim szerint a(z akkor nem létező elektronikus, és ez által) pontatlan, de mégis rezgés-szerű ismétlődést az ősi tam-tam dobok tökéletesen „kódolták”, mintegy lenyomatolták az ember kollektív tudatalattijába, így sok ezer évvel később, a fizikai jelenségek megismerésével, és felhasználásával ezek a régmúlt „élmények” újra felidéződtek az Emberben. Így, azt hiszem, az elektronikus zene a tam-tam dobok ritmikus ismétlődésének és az elektronikus zene kísértetiesen hasonló felépítésével, megidézte az Ősök szellemét… Valahol ide kapcsolható ez elektronikus zene egy része; a hipnotikus és révületbe ejtő, ősi ismétlődő ütemekhez… De hogy a modern idők, hogyan alakították ez elektronikus zenét? Erről szól a cikksorozat, jó néhány cikkben; az ősöktől kezdve, az elektromos jelenségek felfedezésének hajnalán át, a modern idők számítógépes támogatású stúdió technikájáig.