Híres DJ-k
Hihetetlen, hogy az emberek, akkor is mindent megtesznek a szórakozásért, ha épp gazdasági válság, háború, stb. van, valahogy mintha szórakozni azért járnánk, hogy megszüntessük a külvilágot… és ez így van jól. Van olyan stílus, amit pl. külföldön egy bizonyos országhoz köthetünk, ilyen stílus a manapság kicsit eltakart goa-trance irányzat, ami egy kis szubkultúrához köthető, és legsikeresebb külföldi dj-i Izrael színeiben pörgetnek.
A 90’s években a feltörekvő dance és techno kultúra legjobb dj-i, európai vonalon tevékenykedtek, ilyen a holland vonal, Tiesto-val, Dj Misjah-val, vagy az angol John Digweed-el, Dave Clarke-al. Van egy olyan irányzat, amit nemes egyszerűséggel detroit-technonak neveztek el, az ottani ipari feelinget „ráépítették” a zenére; ezt leginkább egy jó kis reszelős gyors tempójú techno zenének nevezném elsőre. Az ismert külföldi dj-k jó része egész évben szinte úton van, és a glóbusz szinte minden országában fellép, jó részük a stílusában komoly elismertségnek örvend, és nagy kiadókkal van kapcsolatban. Nem kevés közülük saját kiadót is kreált, ahol ugyancsak nem kevés top dj, a feltörekvő, új generációnak nyújt kiugrási lehetőséget. Talán ők még nem is hallottak a Magyarországon divatos „fúrási” technikákról…
A dj-k közt igen nagy presztízsértéket hozott az, hogy Dj Tiesto (talán a populárisabb, nagy ismertségnek örvendő stílusa miatt is) felkérést kapott az 2004-es Athéni olimpiára, és ott a Global Harmony nevű saját szerzeményét játszva lett az újkori olimpiák történetének első dj-je, lemezlovasa. Érdekes, de az elektronikus zene így egy igen nagy presztízsértékű rendezvényen lehetett jelen, és mégsem csak valami „ritmikus zörejként” hanem egy igazi multikulturális rendezvényen való hiteles elismerést kapott a szcéna.
Van másik nagy presztízsű oldala is a külföldi dj-k munkásságának, nevezetesen, ha valaki a zenéje mellé nagy költségvetésű, vagy igazi „varázslatot” hordozó videoklipet készít. Ilyen például Laurent Garnier, egy francia dj munkássága is, aki volt világszinten is a DjMag magazin listája szerint az év disc jokey-ja. Laurent Garnier szerzeménye volt a The Man With the Red Face című zene, ami egy se nem trance, se nem house zene, és egy igazi utazás az elektronikus zenében. A zene videoklipjében néhány mexikóinak tűnő ember életébe tekinthetünk be, egy meghibásodott televízió körüli herce-hurca bemutatásával. A klip és a zene is majd’ 15 perces! Gondoljuk végig, milyen gondos odafigyelést és nagy költségvetést igényelhetett 15 percnyi ámokfutás lefilmezése, egy idegen környezetben… ;-) Nekem a cikk írójaként mai napig etalon ez a zenés klipje, mert ebből lényegében filmet összehozni, hogy a „vörösarcúnak” szétment a TV-je, igazi kuriózum, ajánlom a megnézését.
Van egészen furcsának vett, de számomra természetes elektronikus zenei vonatkozása a külföldi dj-knek, nevezetesen Japán. Az ország talán nekünk túl távolinak tűnik, hogy feltételezni lehessen a profi dj-k jelenlétét, pedig nem is kevesen vannak ők, Itt meg is nevezném Satoshi Tomiee és Takashi Szuuro munkásságát. Satoshi Tomiee például bátran felvállalta az elektrosabb hangzást Európában, amiből hamar egy letisztult európai minimal is lett az itteni dj-knek. Tomiee következetesen megmaradt az eredeti stílusánál, de sokszor „húz” be más stílusokat a zenéjébe, így színesítve a japán vonalat. A korai 90’s évektől kezdve aktív dj. Japán számára mi, magyarok is kuriózumok lehetünk, ugyanis Dj Sterbinszky – Discography nevű trackjét, ami egy régi Amanda Lear szám remixének is felfogható a felhasznált hangminták eredetét tekintve, szóval a nevezett track egy japán légitársaság fedélzeti zenelejátszójának tracklistáján is helyet kapott, és tekintve, hogy ez egy Amerikába is utasforgalmat bonyolító légitársaság, így a dolognak ez nagy presztízsértéket kölcsönzött, szintén. Így mi is kicsit „külfölddé” váltunk ezáltal
|